Ha valaki programozót emleget, általában egy szemüveges, lófarkas, kockás inges fiú képe ugrik be; a CodeCool ezt a sztereotípiát is megdönteni látszik. A kicsit több mint három éve alapított, immár négy európai campussal működő programozóiskolának már háromszázon felüli számú alumnusa, öregdiákja van, akiknek a harmada lány – sőt, ők talán még motiváltabbak és tudatosabbak is Boda József, a CodeCool egyik alapítója és ügyvezetője szerint.

Négy helyszínen (Budapest, Miskolc, Varsó, Krakkó) jelenleg mintegy 450 diák tanul kódolni náluk, és folyamatosan terjeszkednek: jövőre várhatóan a duplájára nő a résztvevők száma, csakúgy, mint az őket oktató mentoroké. Pár éven belül előreláthatólag tíz-tizenkét CodeCool-campus működik majd, mivel most kezd elterjedni a hagyományos felsőoktatási módszertanoktól eltérő informatikai képzés Európa-szerte – mutatott rá a másik alapító, Vinnai Balázs. Itthon az ilyen típusú oktatás iránti igényt jól mutatja a több mint tízszeres túljelentkezés a CodeCoolnál, miközben több tízezer betöltetlen informatikusi állásról hallani a hírekben.

A jó időzítés amúgy a vérükben van az úttörő projektekben otthonosan mozgó cégalapítóknak: egy kerékpáros túra során beszélték meg az indítandó vállalkozás részleteit, még 2014-ben. Mivel a Bükkben jártak, éppen hegymenetben, levegő híján a legszükségesebbre szorítkoztak, amelynek a végén Boda József „nem tudott nemet mondani, ezért igent mondott” Vinnai Balázs ajánlatára, hogy építse fel és vezesse az általa elképzelt alternatív, európai szintű oktatási intézményt. A bizalom alapja, hogy hosszú ideje ismerik egymást: korábban az IND-ben dolgoztak együtt – a banki alkalmazást fejlesztő miskolci cég eladása volt az egyik első sikeres magyar finteches exit. A hegytetőre felérve nagy lendülettel indultak neki a zöldmezősnek mondható vállalkozásnak. Bár okozott némi fejtörést, hogy képzési háttér nélkül akartak iskolát alapítani, úgy döntöttek, a pozitív oldalát nézik a helyzetnek. Előnyként tekintettek arra, hogy friss szemmel, prekoncepciók nélkül kezdik felépíteni az intézményt. A nulláról induláshoz természetesen profi szakemberek, mentorok kellettek, akik értenek a vállalatépítéshez, az IT-hez, s képesek olyan informatikusokat képezni, akikkel ők is szívesen dolgoznának együtt – magyarázta Vinnai Balázs. Aki ma betér az egyik CodeCoolos suliba, például a budapesti Nagymező utcaiba, nem mondaná meg, hogy iskolába jött: nincsenek osztálytermek, padok, táblák – a tanárokat is könnyű összekeverni a diákokkal, nincs hierarchia, és még az életkoruk is hasonló. Nem csak ez különbözteti meg a CodeCool módszerét a tradicionális oktatástól, hiszen itt nincs, vagy csak minimális a klasszikus frontális tanítás – inkább valós céges környezetet szimulálva csapatmunkán és életszerű projekteken keresztül tanulnak a diákok.

Nagyon sok karrierváltási történetük van, mivel a CodeCool széles merítéssel dolgozik: számos esetben egészen más területről érkezők találták meg a számításukat a kódolásban.

Budapesten pedig elég jó színvonalon lehet élni az átlagos informatikusi fizetésből is; így nem ritka, hogy valaki a képzés miatt jön haza külföldről, aztán itthon kamatoztatja a tudását. Jó példa egy korábban Ausztriában élő jogász-zenész házaspár: ők mindketten programozóként helyezkedtek el Magyarországon, miközben eredeti szakmájukat is volt lehetőségük folytatni. A muzsikus férj ezt velősen úgy fogalmazta meg, hogy most már a zenének arra a részére koncentrálhat, amit igazán szeret, nem kell esküvői fellépésekből eltartania magát. Vagy itt van annak a miskolci rendőrnek a példája, aki Abu-Dzabiban dolgozik a világ egyik legnagyobb tanácsadó cégénél, a McKinsey-nél, és azon keresztül a First Abu Dhabi Bank mobiltárca-fejlesztésén. Számos diák átlag alatti szociális körülmények közül érkezett – a kezdést nagyban segíti, hogy a cég „meghitelezi” a tanfolyam árát: a hallgatóknak elég akkor törleszteniük a tandíjat, amikor elhelyezkedtek. Erre pedig minden esélyük megvan a frissen végzett programozóknak, mivel az iskola konkrétan garantálja is az első munkahelyet. A klasszikus többkörös felvételi procedúrát ugyan a CodeCoolosoknak is végig kell járniuk, ha el akarnak helyezkedni valahol, de a tapasztalatok szerint nincs nehéz dolguk. Elég jó ajánlólevél az itt kapott „bizonyítvány”, és az állásinterjúra való felkészítés is része a programnak.

Éppen a sokszoros túljelentkezés miatt helyeztek nagy hangsúlyt a kiválasztásra: alapvető a motiváltság, de logikai készségek és egy bizonyos szintű angoltudás nélkül nem lehetséges elvégezni az intenzív egyéves kurzust és a féléves vállalati gyakorlatot. Fontos az önállóság is Bálint Viktor, a CodeCool másik ügyvezetője és befektetője szerint: a képzési modell ugyanis self-learningre épül, azaz egy hétig megadott tananyag alapján otthon tanulnak és gyakorolnak a diákok, egy hétig pedig együtt, csapatmunkában alkalmazzák a tudást. A CodeCoolban a hagyományos oktatási rendszertől eltérően egész évben folyamatos a felvétel, egyéni tempóban haladnak a tanulók – például kilenc hónap alatt is el lehet végezni a tizenkét hónapos tanfolyamot, míg a lassabban haladóknak tizenöt hónapjuk van a befejezésre. Jelentős személyes kapcsolati háló is kialakul a diákok, valamint a tanárok és a diákok között – ez az egyik legfontosabb hozzáadott értékük Boda József szerint. Olyan közösséget, munkakultúrát teremtenek, amely megalapozza ezeket a jó kapcsolatokat, így a mai világban az egyik legértékesebb „képességet”, a networkot adják a hallgatóiknak.

Az elhelyezkedési lehetőséget felajánló vállalati partnerek a legkülönbözőbb iparágakból érkeztek, emellett potenciális partnernek számít minden digitalizálódó társaság. Több mint hatvan céggel dolgoznak az autóipartól a bankokon át az FMCG-szektorig, de számos klasszikus IT-s vállalattal is együttműködnek.

Üzleti modelljük különlegessége, egyben legnehezebb része az oktatás előfinanszírozása. A társaságok többségével ellentétben ők a pénzt fordítják át szellemi tudásra – erre pedig hitelalapú finanszírozást találni szinte lehetetlen, ilyen termékek ugyanis nincsenek. Azon áll tehát a növekedési képességük, hogyan tudják a leghatékonyabban megoldani a finanszírozási görbéjüket. Nem is kell messzire menniük: azon túl, hogy Vinnai Balázs sikeres befektető és szinte celebnek számít a startupokat segítő „üzleti angyalok”, azaz business angelek körében, a legnagyobb magyar bank is felfigyelt a cégre: az OTP Csoporthoz tartozó PortfoLion Regionális Magántőke Alap kétmillió eurót fektetett tavaly a CodeCoolba, az iskola nemzetközi terjeszkedését támogatva. Szerencsés a csillagállásuk: konjunktúra van, nagy igény alakult ki a hozzájuk hasonló, alternatív szereplőkre az oktatási piacon, amit ki akarnak használni – emelte ki Vinnai Balázs.

Mivel a CodeCoolé egy regionális, kelet-közép-európai sztori, sokat segít a növekedésben, hogy jelenleg a nearshoring a globális trend – a fő piacokhoz közelebbi lokációk felé mozdulnak a nagyvállalatok. Ennek egyik oka, hogy az időzónák összeegyeztetése miatt és a kulturális különbségekből adódóan bizonyos méret alatt egyáltalán nem éri meg az offshore megoldás. Ráadásul a délkelet-ázsiai, indiai költségstruktúra – ami alatt elsősorban a béreket kell érteni – már felnőtt a kelet-közép-európaihoz. Stratégiai céljuk nem kisebb, mint tényezővé válni egy-egy nagyvállalat döntési folyamatában, amikor új helyszínt keres például egy technológiai centrum létrehozásához. Azt szeretnék elérni, hogy ha CodeCool iskola található egy városban, az sokat nyomjon a latban ilyen – akár nemzetgazdasági jelentőségű – döntések meghozatalakor. Hiszen ők pont azt csinálják, amire a magyar gazdaságnak az egyre erősödő globális versenyben szüksége van: fontos hozzáadott értéket termelnek, „a nem digitális munkaerőt digitalizálják”.