Melyik szolgáltatásukra a legbüszkébbek?
A „szolgáltatás” kifejezést óvatosan kezelem, inkább úgy fogalmaznék, hogy hálózatként működve olyan tevékenységet végzünk a 23 területi kereskedelmi és iparkamarával, amely elősegíti a vállalkozások versenyképességét, az egészséges gazdasági környezetet és a fenntartható gazdasági növekedést. Mindeközben aktív szerepet vállalunk a képzésben. A Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) együttműködve különösen nagy figyelmet fordítunk a szakképzésre, annak tananyagtartalmára, a hiányszakmák megnevezésére, az ehhez igazodó beiskolázásra, de még a vizsgáztatásra is. A teljes mesterképzést szintén mi működtetjük. A fentiek mellett kiemelt feladatként kezeljük a gazdaság digitalizációját, melyben többmilliárdos programokat is koordinálunk. Közreműködünk olyan uniós források elosztásában, mint például a TOP-programokra kapottak, de az a javaslat is tőlünk indult el, hogy az EU-s források legalább 60 százalékát a gazdaságba kell forgatni. 50 százalékos tulajdonosai és működtetői vagyunk a sokak által kedvelt és használt Széchenyi-kártyának; részt veszünk a vállalati vitarendezésben, és még exportregiszterünk is van. Többek között ezeknek a széles körű eszközöknek köszönhető az is, hogy ma már sokkal kevesebbet beszélünk körbetartozásról, mint néhány éve. 2010-ben megállapodtunk a kormánnyal a magyar gazdaság rendbetételéről. Ebben a munkában fontos eszközünk közgazdászcsapatunk és az MKIK GVI nevű kutatóintézetünk.
Mi 2017 legforróbb témája gazdasági szempontból?
A magyar gazdaság hosszú évtizedek óta nem volt olyan egészséges állapotban, mint ma. Két fő feladat van, amelyet meg kell oldani. Az egyik a fenntarthatóság, ami technoló giai fejlődéssel, a tudás és a gazdaság összekötésével, valamint az alrendszerek átalakításának a finomhangolásával biztosítható. A másik pedig a munkaerőhiány kezelése. Ez utóbbi rendkívül összetett problémakör, hiszen a nyugathoz nemcsak a munkabérek emelésével, hanem ezzel párhuzamosan a munkaerő minőségének, termelékenységének a javításával tudunk csak felzárkózni. S itt megint visszatértünk a képzés jelentőségéhez...
Hogy látja, mik azok a kulcstényezők, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy közepes méretű vállalkozás nagyvállalattá fejlődhessen?
Nyitottság, kockázatviselő képesség, innovációs készség, jól eltalált piac, export, megfelelő munkatársak és persze tőke. De hát mindegyik egy önálló cikk.
Milyen irányokat lát a hazai vállalkozások kivitelében?
Exportunk 86 százaléka az unióba megy, ami kiszolgáltatott helyzetet teremt ugyan, de sokkal több az előnye, mint a hátránya. Ebben az irányban a kiviteli szerkezetünk már eléggé kialakult. A régi exportpiacok visszaszerzését az MKIK külgazdasági stratégiája már 2002-ben tartalmazta. A célkitűzéssel maximálisan egyetértünk, támogatjuk, de látjuk a nehézségeket is. Nosztalgiázhatunk a dicső múlton, de a hagyományos magyar ipari termékek döntő része ma már versenyképtelen. Ám bőséggel vannak újak is! Gyógyszer-, egészségipar, víztechnológia, környezetvédelem, feldolgozott élelmiszerek, informatika, s ne feledkezzünk meg a szolgáltatásokról sem. Szerencsére a sor még hosszan folytatható!