Neve alapján németnek gondolhatnánk a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft.-t, ám valójában onnan jön, hogy a rendszerváltás idején Solymosi János közös céget alapított a Bonn Elektronik GmbH-val. A beígért megbízások ugyan elmaradtak, de csatlakozott hozzá dr. Kazi Károly és Mirk Zoltán, vállalkozói munkára cserélve akadémiai kutatói állásukat. Bíztak magukban és a magyar mérnöki tudásban, s ez be is vált, de munkáért messzire kellett menni: leginkább Indiában, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban leltek megrendelőkre. A rádiós hírközlési eszközök spektrumának jelentős részét le tudták fedni termékeikkel, amelyeknek a polgári, védelmi ipari s űrkutatási piacokon is nagy értéke volt. A lelkes mérnökcsapatnak sikerült az első évek nehézségeit leküzdeni, és 1996-tól több lépcsőben kivásárolták az addig többségi tulajdonos német vállalatot. Az együttműködés ugyanakkor megmaradt, kölcsönösen értékesítik egymás gyártmányait. A BHE Bonn a magyar űripar legnagyobb cégévé vált, termékei több műholdon és a Nemzetközi Űrállomáson is ott vannak, továbbá az indiai Mars-szonda több százmillió kilométerről érkező jeleit is magyar berendezések fogadják.

A kezdetektől egyetértés alakult ki a tulajdonostársak között abban, hogy inkább lassabban, de biztonságosan növekedjenek. Az első 20 évben nem vettek fel hitelt, később is csak ingatlanfejlesztésre. Így sem volt mindig egyszerű dolguk a pénzintézetekkel: amikor a hőskorban amerikai partnerüktől egy csekket kaptak az elvégzett munka után, és karácsony előtt néhány nappal ebből szerették volna kifizetni a dolgozókat, kellemetlen meglepetés várta őket. Bankjuk csak három hónapra akart fizetni, ezért saját megtakarításukat kellett letétbe helyezni. Ez jellemző a gondolkodásukra: inkább ők tettek be a cégbe, mint hogy kivegyenek. A folyamatosan újra befektetett nyereség, a megfelelő szintű tartalék a válság éveiben különösen jól jött. Míg más a túlélésért küzdött, ők technológiai központot építettek, ez az egyetlen fejlesztés, amelyre hitelt vettek fel. Az El-Tech Center 2010-re készült el, ide maguk köré gyűjtöttek más elektronikában és űriparban érdekelt vállalatokat is. Nem az ingatlanfejlesztés motiválta őket, inkubátorként tekintenek az irodára: a többi céggel együttesen használják a drága berendezéseket, mérőeszközöket, és közös innovációkon dolgoznak. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a partnerekre is igen jó benyomást tesz a színvonalas környezet.

Korábban sok ezer átjátszóberendezést szállítottak a hazai s más európai GSM-hálózatok kiépítéséhez. A távol-keleti vállalatokkal azonban ezen a téren nem könnyű versenyezni, ezért a portfólióban nagyobb hangsúlyt kaptak a vészhelyzeti kommunikációs rendszerek. Ehhez jóval magasabb biztonsági és rendelkezésre állási elvárásokat kell teljesíteni. A magyar Tetrával megszerzett tapasztalatok segítettek abban, hogy nagyobb megbízásokat nyerjenek el a nyugat- és az észak-európai országok digitális vészhelyzeti rendszereinél. A cég a határok védelmére is felkészült: az éjjellátó kamerákkal és szenzorokkal felszerelt ballonjukkal 5-8 kilométeres szakaszt lehet eddig nem látott pontossággal megfigyelni. A megoldás iránt már az európai határvédelmi ügynökség, a Frontex is érdeklődik. Egy korábbi K+F programjuk keretében egy másfél órás repülésre képes drónt fejlesztettek, ennek a gyors és megbízható élő adatkapcsolat az igazi különlegessége. Az UAV-portfóliót a BHE Robotics spin-off cégbe vitték ki, ennél a föld-levegő kommunikáció mellett elsősorban a fedélzeti szenzorok fejlesztésére s piacra vitelére koncentrálnak.