A részvény tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapír, azaz a részvény megvásárlásával a részvényt kibocsátó vállalat résztulajdonosává válik a befektető. Egy részvény a részvénytársasági össztőkének a névértéknek megfelelő hányadát testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy ha például egy részvénytársaság tőkéje 100 millió forint, egy részvény névértéke pedig 10.000 forint, és a befektető egy részvényt vesz meg, akkor azzal ő a társaság 1 tízezredének, vagy másképp fogalmazva 1 század százalékának (0,01%) lesz a tulajdonosa.

A részvények tartalmi és formai követelményei viszonylag gyorsan kialakultak, de sokáig gondot okozott, hogy a részvényeket hamisították. Ezért a kibocsátók már a kezdetektől fogva törekedtek arra, hogy ne legyen könnyű hamisítani ezeket a papírokat. Ezért egészen a XX. század harmadik harmadáig a részvények nyomdai úton előállított „díszes okirat” formában kerültek kiadásra. A díszítés, akár csak a papírpénz esetében megnehezítette a hamisítást.

Manapság már részvényt csak nagyon ritkán hoznak létre fizikai értelemben, ehelyett az úgynevezett dematerializált formát alkalmazzák. Az ilyen részvények már csak elektronikus úton, számítógépes jelként kerülnek rögzítésre, nyilvántartásra.

A részvény szónak hármas jelentése van.

• Megtestesíti az alaptőke egy részét (a tag hozzájárulását).

• Megjeleníti a részvényes jogait és kötelezettségeit (tagsági jogát).

• A forgalomra szánt értékpapírt jelenti.