A modern határidős iparág eredete a XIX. századi amerikai gabonakereskedelemre nyúlik vissza. Az USA termékeny közép-nyugati vidékeiről a stratégiai fekvésű Chicago felé áramló gabona mennyiség a várost a XIX. század közepére az Egyesült Államok gabonapiaci központjává emelte. Ez a hirtelen fellendülés azonban olyan komoly gazdasági gondokat okozott a piacon, mint például a kiszámíthatatlan áringadozás, az egymást váltó hiány és felesleg ciklusok, a kereslet és kínálat eltéréséből adódó problémák, a magas szállítási költségek, a nem kielégítő szállítási és raktározási lehetőségek. Mindemellett a gabonakereskedők állandó árkockázatnak voltak kitéve.

Ezek hatására 1848-ban eltérő üzleti érdekeket képviselő chicagoi üzletemberek létrehozták a Chicago Board of Trade-et (CBOT), az USA első szervezett határidős tőzsdéjét. A CBOT fő célja a kereslet és kínálat koncentrálása és összehangolása, valamint a város kereskedelmének fejlesztése volt. Kezdetben az üzletkötések forward jellegűek voltak (az eladó és a vevő megegyezett a jövőbeni szállításban és az árban), melyek nagy hátránya a minőség és a teljesítés standardizáltságának a hiánya volt. Ezt a hiányosságot orvosolva a CBOT 1865-ben szabályzatát úgy módosította, hogy azok a tőzsdei gabonakereskedést már bizonyos szabványoknak való megfelelés felé tereljék. A határidős iparág feladatát pedig a következőképp határozták meg: az üzleti életet olyan fórummal és eszközökkel látja el, amelyek révén a készpénzes ügyletekben rejlő árkockázatok kivédhetővé, kezelhetővé válnak. Még abban az évben a tőzsdei kereskedelem résztvevőinek szerződésszerű teljesítését biztosítandó létrehozták a letéti rendszert. Ezek a lépések mérföldkövet jelentettek a modern határidős piac alapelveinek lefektetésében.

A XIX. század végére, a XX. század elejére a határidős kereskedelem rendkívüli mértékben fejlődésnek indult, új tőzsdék alakultak, melyek a gabonán kívül számos más termékkel is, mint például pamut, kávé, kakaó is kereskedtek. Ahogy az Egyesült Államok gazdasága egyre inkább kezdett az iparra támaszkodni, egyre jobban szélesedett a határidős kontraktusok skálája. Ezzel egyidejűleg – az 1897-ben bevezetett „új áruüzleti szokásjogok”-kal párhuzamosan - a budapesti börzén is elindultak az ún. „határidőüzletek”. A hagyományos mezőgazdasági határidős ügyletek mellet megjelentek a nemesfém és félkész- valamint késztermék kontraktusok is.